16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
„Egyáltalán nem kellett volna vele annyira szigorúan, következetesen bánnia, mint annak idején az anyai nagyanyjának ővele!” – futott át sebtiben az agyán, amikor egy fülledt, párás hajnali órán a karosszékben már félig alva várta meg tizenhat éves lányát, akit elengedett bulizni, mert másnap lesz a születésnapja. „De persze mi van akkor, ha valami nagy baja esik, esetleg megsérül, mert valamelyik barátnője nem vigyáz rá eléggé?!” – kusza kérdések sorozata cikázott át hasogató, kínzó fejfájásától agyának fogaskerekei között. – Szívem? Miért nem jössz lefeküdni? Biztos vagyok benne, hogy Kira tudja, mi csinál! Már kiskorában is talpraesett volt! Szerintem jól neveltük! – jegyezte meg álmos hangon a még mindig gyönyörű asszony, aki most kótyagosan lépkedett ki a tökéletesen koromsötét…Tovább olvasom…
A hajnali fények cirógatva, lágyan besurrannak a nappali ajtaján és hívogatva csalogatják lényemet. Az első madarak trillázó éneke összegabalyodik egy távoli halk, majd egyre erősödő hegedű már-már síró dallamával. Mely egy magával ragadó szerelmes vallomás, reményekkel telve, hogy a kora reggeli szellő hátán eléri megihlető múzsájának fagyos burokba rejtett szívét. A reggel ólomsúlya alatt a tavaszi szellő nehezen kap szárnyra, a hegedű síró szerelmes szava lassacskán elhalkulva, reményét elvesztve egy utolsó tercbe belekezdve, mint egy hazárdőr, mindent egy lapra feltéve az végső lehetőséggel meglovagolva az első lenge szellőt, mely eléri múzsájának szívét. Megtörve fagyos burkát, szívét melegséggel töltve el.Tovább olvasom…
Megkérdezte, hogy jó felé tart-e a Dayka Gábor kollégiumhoz, mely mintha szándékosan, és már-már egyre kényszeresebben szándékozott volna titokban meglapulni egy erdős, jobbára fenyőkkel körbeültetett terület mélyén. A buszmegállóból szinte alig lehetett észre venni. Az embernek még így is bizony jócskán ügyelni kellett rá, ha azt szerette volna, hogy megbízható távolságból észre vegye a szocialista oktatáspolitika egyik kultikus betonépítmény remekét. Mackós alkatú fiatal egyetemista szállt be az ötvenhármas buszról a megállóban, és határozott, nagy öles lépésekkel igyekezett megközelíteni a kollégium épületét, ahol elviekben testnevelésórája lett volna. Ha valaki akárcsak a későbbiek folyamán megkérdezi tőle, hogy miért utálta a sportokat, a válasza sem váratott sokáig magára, ti. aki…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Az egész egy diákszövetségszerű esküvéssel kezdődött, melyben a két kamaszlány örök hűséggel megfogadta, hogy mindig a legjobb barátnők lesznek, és ezt senki meg nem változtathatja. – Esküdjünk meg! – jelentette ki Kriszti. – Rendben, de ugye nem kötelező, hogy vér is folyon! Ki nem állhatom a vért! – válaszolta kissé idegeskedve Viki. – Ugye már! Ne bomolj! Felnőtt, intelligens, koraérett csajok vagyunk! Mit kell úgy majrézni?! – azzal Kriszti ünnepélyes keretek között a magasba emelte azt a finom, hosszúnyakú kristályból készített, elegáns pezsgőspoharat, melyet a szülei szoktak kivételes ünnepi alkalmakkor használni, és most rajtuk volt a sor, hogy ugyanígy cselekedjenek. Még vett is egy kisebb pezsgőt a nagy alkalomra; elvégre már majdnem mindketten felnőtt korúak voltak, tehát…Tovább olvasom…
Születtem 1956-ban, az év legszebb hónapjában. Halálom napját még nem ismerem, de már most megígérem, ha megtudom, megírom majd azonnal! Hetven, mínusz egy leszek én, vallomás e költemény, mellyel tartozom magamnak, és azoknak, akik szerettek, szeretnek, és talán még szeretni fognak. Most, hogy haszontalan éltem vége lassan itt van a nyomomban, elérkezettnek látom az időt, hogy életemet leltározzam, és a tanulságot levonjam… Először is kezdeném azzal, hogy ideje végre megköszönnöm jó anyámnak, hogy tőle életet kaptam. Amíg élt, szegény feje, bevallom szomorúan, hogy eszembe se jutott, hogy hálámat kimutassam. Olyan természetesnek vettem… Nem voltam túl jó gyermeke. Pedig mindent megtett volna értem. Édesanyámtól megtanultam, hogy a Sors keze van minden létező…Tovább olvasom…
/József Attila után szabadon.../ Születtem 1956-ban, az év legszebb hónapjában. Halálom napját még nem ismerem, de már most megígérem, ha megtudom, megírom majd azonnal! Hetven, mínusz egy leszek én. Vallomás e költemény, mellyel tartozom magamnak, és azoknak, akik szerettek, szeretnek, és talán még szeretni fognak. Most, hogy haszontalan éltem vége lassan itt van a nyomomban, elérkezettnek látom az időt, hogy életemet leltározzam, és a tanulságot levonjam.... Először is kezdeném azzal, hogy ideje végre megköszönnöm jó anyámnak, hogy tőle életet kaptam. Amíg élt szegény feje, bevallom szomorúan, hogy eszembe se jutott, hogy hálámat kimutassam. Olyan természetesnek vettem... Nem voltam túl jó gyermeke. Pedig mindent megtettem volna érte. Édesanyámtól…Tovább olvasom…
Két Ász. Két szív. Két bolond egy pár. Mintha a sors egy pillanatra megengedné, hogy belássunk a saját történetünk mélyére. A szerelem paklija sosem véletlenül oszt. Van, aki egész életében csak keveri a lapokat: próbál felejteni, újrakezdeni, elengedni, kapaszkodni. De a szív különös módon nem ismeri a véletlent. A kártyalapok között nincsen helye a hazugságnak. A szívek mindig felismerik egymást, akár egyetlen pillantás alatt, akár egy élet késéssel. A két Ász nem attól értékes, mert ritka. Hanem mert együtt teljes. A szerencsejátékosok azt mondják: az Ász egyszerre lehet a legerősebb, és a legsebezhetőbb lap. Épp olyan, mint a szerelem. Tud adni mindent, és képes mindent elvenni, amit hittél, hogy biztosan a tiéd. Néha úgy tűnik, két ember találkozása csak egy újabb leosztás…Tovább olvasom…