„valtozás” – novellák címszó szerint

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2026. 03. 05. 23:47 Misztikus ❤️ 2 👁️ 25

Ádám hosszú ideje úgy érezte, mintha az élete darabokra hullott volna. Az ismerős dolgok, emberek és érzések lassan távolodni látszottak tőle, és mintha minden, amit szeretett, kicsúszott volna a kezei közül. Egy nap, amikor már nem találta önmagát, egy csendes tóhoz sétált, hogy végre egyedül lehessen a gondolataival. A tó vize kristálytisztán tükrözte a világot, és Ádám leült a partjára, hogy elmerüljön a csendben. Ekkor azonban egy árnyék suhant el a víztükrön.
Felemelte a fejét, és egy hatalmas sárkány állt előtte, aranypikkelyekkel borítva, melyek csillogtak a nap fényében. A sárkány szemei bölcsességtől ragyogtak, tekintete azonban felfoghatatlan erőt sugárzott. Ádám egész testében megremegett.

Félt. A sárkány, Árul, nemcsak hogy hatalmas volt, hanem olyasfajta erőt árasztott…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 01. 23. 19:59 Élet ❤️ 3 👁️ 20

Nem szerette a reggeleket, mert elűzte éjszakai álmait. A szép álmait, amelyekre még felébredéskor tisztán emlékezett, de ahogy telt a nap, eltűntek a feledés homályába. Délután már hiába próbált visszaemlékezni, csak egy-egy képfoszlányt tudott felidézni.
– Nem baj – sóhajtotta ilyenkor. Majd éjjel újra álmodom őket, addig is boldog leszek, meg fiatal, és örömmel megyek dolgozni.

Szüksége is volt azokra a szép álmokra, különben teljesen összeroppant volna. Hetek óta céltalan volt az élete.

Szép otthonában úgy érezte magát, mint rab a börtönben. Reggel lement az ABC-be, megvette a napi ennivalóját, és más programja nem volt. Az internetezés sem tudta lekötni figyelmét. Lakását kétnaponta újra suvickolta, már-már sterilen tiszta volt.

A nem várt változás úgy jött életébe, mint…

Írta: Kollár Kornélia 💠 📅 2026. 01. 20. 07:06 Önismereti ❤️ 1 👁️ 27

A legnehezebb dolog elindulni az úton.
Ami mögötted van, annak ott is a helye.
Ami előtted van, azt uralhatod.
A kanyar pedig a legszebb dolog.
A kanyarban ott van a titokzatosság, a lehetőség, a meglepetés. Nem tudjuk, mi jön utána, de pontosan tudjuk, mi volt előtte. A kanyar magában hordozza a lehetőséget, amit meg kell ragadni, mielőtt késő lenne…
És a kanyar után csak egy jobb jöhet. Ha ebben bízol, bevonzod… És hidd el, a legnagyobb közhely is értelmet nyer: A FELHŐK FÖLÖTT MINDIG KÉK AZ ÉG!!!
A döntés mindig a tiéd.

Írta: K. Barbara 📅 2026. 01. 16. 15:30 Kortárs ❤️ 0 👁️ 16

Mit tehetünk egy olyan világban, ahol a külsőségek többet számítanak, mint az, ami belül lakozik? Kívül mindenki tökéletes akar lenni, túlértékelt lett a külső, a giccs, minden annyira felszínes. Mit tehet egy egyszerű lány egy rendszer ellen, amely csak a divatos ruhákat és a tökéletes sminket tartja szem előtt?

Vivien soha nem volt az a plázacica típus, nem tartotta fontosnak azt, hogy kövesse a legújabb divatot és a sminktrendeket.
Szülei mindig tisztességre nevelték. Édesanyja minden adandó alkalommal azt hangsúlyozta neki:
– Lányom, fő a szolidaritás, manapság minden fiatal nő annyira kihívóan öltözik, az én időmben a női testnek volt értéke. Kifinomult ízléssel öltöztünk, így senki nem bámult ránk úgy, mintha földönkívüliek lennénk.

Miután kirepült a biztonságot nyújtó…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 15. 03:54 Igaz történet ❤️ 1 👁️ 13

– Alapjában véve mindig is naiv ember voltam! Ezt te is nagyon tudhatod, hiszen már a legelső találkozásunk alkalmával méltóztattál megjegyezni, hogy kissé csetlő-botló, tétova emberke lennék, aki fél határozottan cselekedni! Lehet, hogy gyáva voltam, és tutyimutyi anyámasszony katonája, aki képtelen magáról gondoskodni, és igen… talán éppen ezért annyira elveszett! Nektek, hölgyeknek mindig karizmatikus, erős férfiak kellenek, és talán éppen amiatt vonzódtok magatok is a rosszfiúk imázsához! Tudom, drága, hogy most mit fogsz mondani! Én, kérlek, nagyon is megértem! Valószínűleg azt gondolod magadban: normális ez az ember, akihez a legszebb éveim, életem hamvassága kötött, még akkor is, ha a maga furcsaságaival a legcsodálatosabb szerelmet adhatta nekem: mindig megbocsátó volt, kisfiús és…

Írta: Tasi83 📅 2026. 01. 12. 04:27 Élet ❤️ 1 👁️ 13

Fekete tallárban üldögélt, jócskán elgondolkozva a mahagónifából készült, tágas tárgyalóterem sarkában. Általában sokkal jobban kedvelte a kisebb, rejtettebb zugokat, kuckókat, ahova kicsit mindig visszahúzódhatott elmélkedni, vagy épp csak átgondolni a világ sokszor összetett, vagy bonyodalmas, zűrzavaros dolgait. Fejében még most is jól hallotta azt a semmivel sem összehasonlítható zongoradallamot, amit egy gyönyörű, fiatalos, hamvas kéz játszott. Egyszerre volt erőteljes dallam, ugyanakkor kissé fájdalmas, és néhol szomorkás is…

Észre se vette, hogy a nagyon fiatal, csupán csak a huszas évei elején járó ügyvédbojtár – aki szintén hollófekete tallárt viselt –, óvatos hanggal őt szólítja:
– Bocsásson meg, ügyvéd úr… De a lánya keresi telefonon…

A középkorú férfi csupán csak most…

Írta: Kendi 📅 2025. 12. 22. 15:29 Sorsfordító ❤️ 0 👁️ 14

Az ajtó kilincse hidegen csillogott a délutáni fényben. Anna megállt előtte, ujjai remegtek, mintha az idő visszatartotta volna a levegőt. Odabent gyerekkori nyarak illata lapult, nevetések, kimondatlan ígéretek. A fa recsegése emlékeket hívott, mikor végre lenyomta a kilincset. Nem tudta, mi vár rá, csak azt, hogy a kint maradás fájdalmasabb. Az ajtó engedett. A küszöbön átlépve Anna rájött: nem a ház változott meg, hanem ő. Az alkony csendje körülölelte, miközben bezárta maga mögött a múltat, és először mert hinni abban, hogy minden nyitás egyben búcsú, minden belépés pedig új kezdet lehet, csenddel, bátorsággal, reménnyel, félelemmel, fénnyel együtt, lassan, biztosan tovább.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 12. 05. 01:03 Sorsfordító ❤️ 1 👁️ 14

A mező fölött sűrű, fekete felhők gyűltek, mintha egyetlen óriási kupola borult volna Iza és Ádám fölé. A földút nedvesen fénylett, de még nem esett. Az illat azonban már árulkodott: közeledik a vihar.

– Sietnünk kellene – mondta Ádám, felpillantva az égre.
– Most nem – felelte Iza, megállva az út közepén. – Nem futok tovább semmi elől.

A távolban tompa moraj futott végig a tájon. A szél még visszafogott volt, de a gabona már bizonytalanul hajladozott.

– Iza, én csak azt mondom, hogy baj lesz, ha itt kap el minket.
– Mindig ezt mondod – nézett rá a lány. – Hogy baj lesz, ha változtatunk. Hogy jobb a régi, a biztos. Hogy ne bolygassunk semmit.

Ádám utolérte, és finoman megfogta a karját.
– Nem a változás ijeszt meg. Az ijeszt meg, hogy egyszer elveszítelek, ha rosszul…