Írta:
Rebeka Nagypál
💠
📅 2026. 04. 11. 19:30
Szerelmes
❤️ 2
👁️ 14
Épp eleredt az eső, ezért behúzódtam egy pizzériába, hátha eláll. Az ég azonban aznap makacsabb volt nálam, kitartóan zuhogott. Az ablakon végigcsorgó víz elmosta az utca körvonalait, a járókelők siető árnyakká váltak odakint, bent pedig paradicsomszósz és oregánó illata terjengett. Egy férfi is befutott az eső elől, éppen mellém. A haja csuromvizes volt, az inge ujjáról még csepegett a víz, de nem tűnt bosszúsnak. Egymásra mosolyogtunk, csak úgy, futólag, ahogy két idegen szokott az utcán. Esernyő és kabát nélkül nem akartam újra kilépni a záporba, ezért úgy döntöttem, megebédelek, hátha kegyes lesz hozzám addigra az idő. Éppen helyet kerestem, amikor megszólított.
– Nem volna kedve velem ebédelni?
Felnéztem rá. Azt sem tudtam, hogy hívják, mégis, ahogy ránéztem, valami furcsa érzés…
Tovább olvasom…
Írta:
Láng Attila D.
📅 2025. 12. 20. 20:09
Romantikus
❤️ 0
👁️ 11
Vasárnap volt, reggel hét. Juli éppen a másik oldalára fordult, amikor a kisszekrényen fölcsipogott a telefon. Álmosan nyúlt oda – ki lehet az, a bankból ilyenkor nem jön SMS, a szülei tíz előtt föl se kelnek, a barátnői pláne nem –, megnyomta a gombot, pislogott, és ezzel vége volt az aznapi alvásnak.
tetszel nekem. péter.
Ez állt a kijelzőn. Juli szíve megdobbant. Ezt soha nem gondolta volna. Ami azt illeti, Pétert vonzó fiúnak találta, igazán kellemesnek: magas, szőke, kisfiús mosollyal, pont az a típus, aki neki tetszik… de soha nem beszéltek többet, mint hogy szia-szia, hogy vagy, ilyesmiket. No persze…
Péter a télen Marival járt, és Mari eléggé hasonlít őrá. Ha ezt a típust kedveli, akkor érthető. De miért pont vasárnap reggel hétkor… miért pont SMS-ben? Péter nem az a…
Tovább olvasom…
Írta:
Aurora Amelia Joplin
📅 2025. 11. 19. 03:15
Romantikus
❤️ 0
👁️ 24
A Nap arany fényben úszott, ahogy ment le az égen. A tenger nyugodtan hullámzott, a friss szellő simogatta Sarah arcát, ahogy behunyt szemmel élvezte. A homok kellemesen meleg volt, és élvezte, ahogy lábujjait beletúrja. Mindig ide járt ki, ha csak egy kicsit is csendre, nyugalomra vágyott. A naplemente látványa, a tenger morajlása, a friss levegő ámulatba ejtette, nem tudta megunni, újból és újból csodálta. Elgondolkodott az életén, hogy mennyi szenvedésen és fájdalmon ment keresztül. Több mint tizenöt évig nem látta a valóságot. Annyira szerette a párját, hogy mindent elviselt, és nem is gondolta, hogy ez lehetne másképpen is. Átélt megaláztatásokat, megcsalást, a párja kihasználta minden tekintetben. Dolgozott, mint egy gép, ha kellett két munkahelyen, a párja meg otthon…
Tovább olvasom…