18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
Sietve ért Esztiék elé. A kertkaput óvatosan megnyitotta, és belesett az udvarba. Senkit sem látott, és hangokat sem hallott. Már kételkedni kezdett magában, hogy rosszul látott, mégsem kellett volna idejönnie, amikor a házból kiáltást hallott. A kislány kiáltott segítségért, de csak egyszer. – Jaj! Mi történhet odabent! Akkor mégsem tévedtem, jó volt idejönnöm! Most nem lehet tétováznom... A ház sarkához érve elkezdett jó hangosan kiabálni. – Esztikém, merre vagy? Jöttem, ahogy megbeszéltük! Senki sem válaszolt, amitől nagyon ideges lett. Még a végén baja történik ennek a kislánynak! Újra kiabálni kezdett, – Eszti! Eszti! Odabent vagy? Míg kiabált, elért a kútig, amelynek oldalához volt támasztva egy gereblye és egy kapa. Egy gyors mozdulattal a kezébe fogta a kapát, és már futott…Tovább olvasom…
Alig vártam már az őszi szünetet. Két dolog miatt: először is nem kellett egy hétig iskolába menni, és a legjobb, hogy anyáék szabadságon lesznek. A nagyiékkal együtt elutaztunk Csongrádra a Tisza partjára. Volt ott egy régi kis halásztanyája a nagypapa gyerekkori barátjának, szívesen láttak bennünket. Izgatottan készülődtünk, most Hópihét sem felejtettük el, neki is külön csomagoltuk a kedvenc dolgait, hogy otthon érezze magát. Az előzőkből tanulva, most mindenre alaposan odafigyeltünk. Rendbe is ment minden. Három óra autózás után megérkeztünk végre! Hópihe a tőle megszokott módon teljes nyugalomban aludt az úton. Hatalmasat ásított, miákolt egyet, mikor kiszálltunk a kocsiból. A halásztanya egy kis bekerített telken állt. Közelebb, távolabb ugyanolyan kis horgászkalyibák voltak végig…Tovább olvasom…