Körforgás

Nevess, nevess,
Sose érj utol,
Fogócskánk örök életre szól.

Fuss, előlem fuss,
Rám távolról nevess.
A közelség fáj, a távolság eltemet.

Hidd, hogy az érzés nem múlik,
Az csak átalakul.
Nem csökken, de nem is gyarapszik,
Újra neki esem áldozatul.

Huszonegy gramm, ennyivel lesz kevesebb,
Ha múlik, minden múlik,
Akkor szűnik meg majd bennem a szeretet.

De aztán, mint ahogy törvénykezik
az energiamegmaradás,
A szélben, a fákban, egy virágsziromban
élek majd tovább.

Füledbe súgja majd a szél,
Először lágyan, majd vad vihart ígér:
Fuss, előlem fuss!
Hiányom elillan, huss,
A fogócska akkor majd véget ér.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.