A tüske emlékezik

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport facebook oldal

Nem a rózsa beszél,
hanem az, mi mögötte él,
a szúrás fájdalma,
szélben a múlt illata.

Ülök némán.
Előttem papír, rajta csend növekszik.
Kezemben a rózsa, tollra tekeredik.
Szirmai rég lehullottak,
levelei elszáradtak.
Fájdalom tör rám.

Nem a rózsa vöröslik,
sebem helyén szó születik
maradt a tüske, mi emlékezik
s előttem a papír vérzik.

Asztalomnál maradok.
Fájdalom ad szavaknak életet,
nem nyomom el, lapra égetem.
Ha kimondom, mi fáj, az átformál,
papírra szórom, s a fájdalom elszáll.
Feltárul a nagy titok.

Rózsa szirmai lángra kapnak,
szavak pernyévé válnak,
belőlük születnek új vágyak,
megnyílnak előttem új hidak,

s átvezetnek oda, ahol béke vár,
és újra érzem a rózsa illatát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.