Hópehely varázsa
Kollár Kornélia
Forrás: Múzsák Könyvtára
Kint állok az utcán, gyermekem várom haza,
Kinyújtom tenyerem, egy hópehely landol rajta.
Gondolataim szárnyalni kezdenek,
Akárcsak ez az apró hópehely.
Álltam én már hasonlóképp,
mikor fiatal voltam még.
Talpig overállban, kesztyűben,sapkában.
Milyen szép kort éltünk akkor,
Apukámmal rohantunk mikor jött a nagy hó.
A hóemberépítés mesterével
készült az az évi hóember.
Milyen szép emlékek,
Sorakoznak nyomban elém,
Pedig csak egy friss hópihe
Olvadozik az ember tenyerén.
Vidám perceket,
mosolyt és nevetéseket
idéz ez a csepp pehely,
Ebben a kellemes hidegben.
Kinyújtom tenyerem, egy hópehely landol rajta.
Gondolataim szárnyalni kezdenek,
Akárcsak ez az apró hópehely.
Álltam én már hasonlóképp,
mikor fiatal voltam még.
Talpig overállban, kesztyűben,sapkában.
Milyen szép kort éltünk akkor,
Apukámmal rohantunk mikor jött a nagy hó.
A hóemberépítés mesterével
készült az az évi hóember.
Milyen szép emlékek,
Sorakoznak nyomban elém,
Pedig csak egy friss hópihe
Olvadozik az ember tenyerén.
Vidám perceket,
mosolyt és nevetéseket
idéz ez a csepp pehely,
Ebben a kellemes hidegben.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!