Az ölelés örökre bennem él
Kollár Kornélia
Arcodon mosoly, szemedben fény,
ölelésed bennem él örökké.
Bár tested már messze pihen,
szívemben itt vagy szüntelen.
Álmomban újra átkarolsz,
csendedben is hozzám szólsz.
Nem múlt el semmi csak rejtve lett,
az emlék őriz, míg élek veled.
A hiány perzsel, a szívem sajog,
de tudom, hogy fentről rám mosolyogsz.
Minden csók, mit homlokomra adtál,
örök pecsét lett: soha el nem hagytál!
ölelésed bennem él örökké.
Bár tested már messze pihen,
szívemben itt vagy szüntelen.
Álmomban újra átkarolsz,
csendedben is hozzám szólsz.
Nem múlt el semmi csak rejtve lett,
az emlék őriz, míg élek veled.
A hiány perzsel, a szívem sajog,
de tudom, hogy fentről rám mosolyogsz.
Minden csók, mit homlokomra adtál,
örök pecsét lett: soha el nem hagytál!
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!