Novemberi pillanatkép

Antal Izsó

November végén már puszta, kietlen a határ.
Mindenütt, amerre csak a szem ellát,
siváran kopasz a nyáron még növényektől dús, buja táj.
Hideg téli szél rázza immár az eresz deres szakállát.
Minap még esőcseppek gyűltek alatta, és hulltak le a mélybe róla,
most, meg már az esőcseppek kövér jégcsapokká fagyva lógnak.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!