Az első gyertya

Amikor az első kis gyertyaláng
fellobban az Adventi koszorún,
van abban valami égi varázs,
hogy sokan hittel várakozunk.

A téren felragyognak a fények,
felcsendül a pásztorének,
reményt üzenve dalok felelnek
koszorúmon a magányos fénynek.

Az égi jelre várakozom csendben,
már útnak indultak Názáretben.
Hálával gondolok a teremtő erőre,
tisztelettel a jóakaratú emberre.

Gondolatban térdet hajtva kérem,
hogy a remény és a szeretet lángja
lelkünkben örökké, örömmel égjen,
égi fény világítson a Föld sötétjében.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.