Hinta
Vasasné Koszla Beáta
Hintázni vágyom,
úgy, mint régen,
visszatér gyermeki énem.
Magasba szállni, repülni,
engedni, a szélnek simogassa arcom,
hadd kapjon hajamba, lobogjon szabadon.
Milyen jó is lenne magasba repülni,
a kéklő égen napfényben fürödni,
felhőkbe kapaszkodva cinkosan nevetni.
Nyári záporban fürödni,
szivárvány hídon át bújni,
csillagok között a holddal pacsizni.
úgy, mint régen,
visszatér gyermeki énem.
Magasba szállni, repülni,
engedni, a szélnek simogassa arcom,
hadd kapjon hajamba, lobogjon szabadon.
Milyen jó is lenne magasba repülni,
a kéklő égen napfényben fürödni,
felhőkbe kapaszkodva cinkosan nevetni.
Nyári záporban fürödni,
szivárvány hídon át bújni,
csillagok között a holddal pacsizni.
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Emlékezés témájú versek közül: