Lelked, ha fázik

Lelked, ha fázik, gyújts tüzet,
s takarozz be jól szűzi fehér gyolcsba.
S mert kell majd egyszer mégis oltalom:
„Fogadd, fogadd el, kérlek, a karom."
Ne félj, ne félj a haláltól,
mert milliónyi ember őrzi majd szívében költői nagyságod.
Csak harminckét évvel ajándékozott meg Isten, de te letetted az asztalra,
korán szárba szökkent tehetséged.
Ezért örök dicsőség néked!
Soha nem adtad fel ama napig, mikor végképp letaglózott a gonosz meg nem értés,
s Szárszót választottad.
Kaján mosollyal arcodon a
sorsot kijátszottad.
Mégis ez a vereség téged felemelt, s a halhatatlanságod örökkévalóvá tetted.

Hozzászólások (2 darab)