Tintába mártott emlékezet

Szavakból épült otthonunk e táj,
Egy dallamot őriz: régi, tiszta báj.
Századok szíve dobban benne még,
s áldó kezünk fölött az ég.

Tintába mártott emlékezet,
sorsunk dícséri hűségedet.
Kölcsey csendje bennünk felel,
versben, dalban él és énekel.

Őrizzük hát, míg él a szó velünk,
múltból fakadó jövőnk ez nekünk.
Amíg magyar hang szívből száll felénk,
a kultúra ragyog, s benne a békénk.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.