Szánalom nélküli világ

Gorillák tűnnek el esőerdőkből,
Fehér bálnák végtelen vizekből.
Elefántok hullanak el az agyarért,
Orrszarvúk vére szárad kapzsiságodért.

Madarak és vadak teteme díszíti falaidat,
Üveges tekintetük figyeli szobádat.
Halál lakozik otthonod csendjében,
Örök megvetést hagyva szívedben.

Ember Istent játszik a vadállomány felett,
Úgy hiszi, rá senki nem mondhat ítéletet.
A részvét és együttérzés porban hever,
Földünk szíve egyre lassabb ritmust ver.

Hideg érzelmek lelkedben, csillogás házadban,
Földomlás hegyekben, pusztulás a világban.
Egyszer majd megérted, de túl későn talán,
Ami életre született, az látszik szobád falán.

Ha majd az utolsó állat is csak emlék,
És fák árnyékában sincs menedék.
A szennyezett folyók sem kérdeznek már,
Nem lesz élet, mi körbevesz, csak a magány.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.