APRÓPÉNZ-BIZALOM KELJ FEL JANCSIK KÖZÖTT

Tasi83

Összezárt fogsorokkal
vonszolják egyre tovább
nehézkes sorsuk tragédiáit,
akik már többször is megtörtek,
vagy csak épp
bedarálta őket az élet.

Sokszor csak az utolsó
pillanatban veszik észre
a lélekre zuhogó gyerekes
félszeiket, titkaikat,
melyeket idegenekkel
szándékosan meg nem osztanak,
mert már a képlékeny
bizalom is egyre ingatagabb,
könnyen odaadható portékává vált,
melyet könnyű
kézen-közön továbbadni.

Sikamlós szakadékok szélein
a felzaklatott karrier-álmok
is tétován megállnak,
mert nem tudják, kihez
is kellene fordulniuk.

A Világ folyamatosan
vajúdva teremti meg
az újabb Kelj fel Jancsiknak való,
dáridózó Neve-Sincsen századokat
újra s újra,
míg egyszer teljesen kifullad.

Kettőzött Küklopsz-szemekbe
hiába néz farkasszemet
az őszinte emberi jóság,
ha csupán csak hasznot,
profitot, csilingelő
Júdás-pénzeket láthat,
jellemeket szinte sose,
– látványos kézfogás-ígéretekből
tetszetős kártyavár is
egyre ritkábban épülhetett.

Mert most úgy szimatolják
árgus cinkosok módján
körbe egymást,
akár a sunyi komondor-ebek,
hátha ütőképes szimatjuk
megcsalja őket
s nem lesz végső leleplezés;
mélybe ejti sziszifusz-terheit
a vajúdó Idő.

A dolgok rendezettségét
megrendíteni amúgy is fölösleges:
minden következzék
csak egyenként önmagából,
ahogy a Lét már megszabta.

Az ellenállás lázadó kényszere
– így is, úgy is –,
napjában többször
virtuskodva tusakodik,
valami végzetes tétovaságot
pátyolgat a tudatos
magány-szülte hiány,
mely minden emberben egyedi.

Ártatlannak tetsző
gyerekes viselkedések
bukkannak fel tétován
egy-egy kikényszerített
lét-helyzetben,
ha nincs elegendő rutin.