Egy padon ülök magányosan, Gondolataimba merülök mélyen, pontosan. Szocialista korszak maradéka, Mellettem terjeng a borszag árnyéka.Tovább olvasom…
Kis fehér vitorlás Mered fel az égig, Tengernek kékjében, Oly távoli fényként.Tovább olvasom…
Elfújta a szél a régi nyarat, Üres lett a ház. Már csak ketten vagyunk benne, Mi, az öregek.Tovább olvasom…
Magányos vándorként járom az utam. Megyek előre, ki tudja, hova. Viszem álmaim súlyos csomagját. Egyre nehezebb, már nem bírom tovább.Tovább olvasom…
Bizonytalanul függeszkedik, lengedez a hűség, akárcsak a nyughatatlanul szunnyadó Ninivei város,Tovább olvasom…
Az aranyló május feketébe hajlott, amikor kiléptél az ajtón. Édeskés illatod volt az egyetlen, amit magad után hagytál.Tovább olvasom…
Hányszor ázott kispárnám a könnyeimtől ronggyá, Hányszor vált a könnycsepp rajta megszáradt folttá. Hányszor hunytam álombaTovább olvasom…
Magamra zárom most kapuim A hídon többé nem jöhetsz át. Fekete csend váltja fel bennem a múlt őrjítő szivárvány-zaját.Tovább olvasom…