Élt egyszer egy egéranyó, Pöttömnyi kis unokájával. Egy nap kisegér gondolta, Elmegy világkörüli útra.Tovább olvasom…
Barlang nyílásának háttal ülve sejtjük a valóságot, ott csillognak apróságok, elsuhannak szürke árnyak.Tovább olvasom…
Ragyogj, mikor sötét az éjszaka, Ragyogj, ha bánt valaki szava! Ragyogj, ha búskomor körülötted a táj, Te csak ragyogj – akkor is, ha úgy érzed, fáj!Tovább olvasom…
A téren ma ismét zászlók vannak. A szél belekap a piros-fehér-zöldbe, mintha játszana vele, mintha emlékezne valamire.Tovább olvasom…
Bátorság nem testi erő, Hanem belső lelki erő. Önbizalom, vagy érdek, S szeretet is bátorrá tesz.Tovább olvasom…
Ég kék kupolája alatt, egyetlen fehér jel a csendben. Nem harsány, nem kérkedő, csak jelen van, díszeleg.Tovább olvasom…
Tükrömben magam nézem, Vajon mit akar mutatni a tükörképem. Tudom, sok hibám nyomja szívem. Tudom, nem hiábavaló volt minden.Tovább olvasom…
Halandókra kiszabott meztelenséggel már mindannyian adósai vagyunk e földi Létnek. Kihasználható, ügyeskedő férgek, vagy – jobban tetszik – jópozífgató vakondokok, akik akkor érezhetik csupán jól s elégedetten önmagukat, ha előbb áldozhatnak prűd, megvesztegethető lehetőségek oltárán; puhány optimista bizakodás azonnal kenterbe veri s rögtön lehúzza a bizakodó reményt. Patikamérlegén már a bizalom is egyre inkább megvesztegethető. Önálló meztelencsiga. Nyúlós-nyalka tapad mindenki hólyagos bőréhez. Akit egyszer már alattomban is megfertőzött a megvesztegethetőségek biztos szele. – Az aljasságot mindenki tudatosan követi el önmaga ellen; dicstelen, beszari tetteivel megássa önző sorsának pokoljáratait.Tovább olvasom…