Hallgatag vagy

Hallgatag vagy, mint
nyárestén a Duna,
hömpölyög gondjaid
hűvös hullámzása.
Nincs fakadó forrás,
sem csobogó patak,
mely folyamod mélyére
vidáman fodrot rak.

Hallgatag vagy, csak
muzsikád beszédes,
hallja, aki érti,
mitől olyan élces.
Mennyi bánat, öröm,
mi hangszerbe költözött,
mekkora erővel
tör fel a kéz között.

Lehetnék a patak,
vidáman csobogó,
Lehetnék a forrás,
enyhülést hozó.
Lehetnék, ki érti
dalodnak bánatát,
Lehetnék, ki simítja
lelkednek hullámát.

Hozzászólások (1 darab)