Európa, hallod-e még a hangunk az éjben? Vihar zúg a téren, s kérdés áll a szélben. Két út áll előttünk, ketté nyílik a táj,Tovább olvasom…
A tűzvörös lomb már nem lángol, csak parázs, mely lassan alszik el. A sárga fény fehérbe hajol, s köszönt kristálycseppek ezrével.Tovább olvasom…
A hajnali fényben finoman rajzolódnak ki a kert zsenge zöldbe öltözködő bokrai. Az álmok ártatlanul várnak.Tovább olvasom…
Hallgatag vagy, mint nyárestén a Duna, hömpölyög gondjaid hűvös hullámzása.Tovább olvasom…
Köd gomolyog a sebesen folyó Duna fölött, kereplő rikolt, ezüstös, nagyszemű lánc csörög. A folyón fáklyák fénye elmosódva csillan meg, a mohácsiak a télűző busóként érkeznek beöltözve.Tovább olvasom…
Nézem, nézem a mostani Téli tájat, fájó szívvel gondolok Vissza gyermekkorom igazi teleire. Jégcsapok lógtak a házak tetején,Tovább olvasom…
Én úgy szeretek élni… nevetni, sírni, remélni, félni, csendes magányomban szavakat regélni. Én úgy szeretek élni.Tovább olvasom…
Forrása apró a Fekete erdőben, a Fekete tengernél deltája bölcsen egyesül a nagy vízzel. Hatalmas út térben és időben.Tovább olvasom…