Ölelés

Végre a szemembe néztél
Majd lehajtottad a fejed
Nem volt se nappal, sem éj
Ahogy megfogtam a kezed
A hajad megborzolta a szél
És én is hosszan néztelek
Szép lassan közeledtél, hozzámbújtál
És, végre átöleltelek

Majd hirtelen a sápadt telihold
Huncutul rámkacsintott az ablakon
Tudtam, minden csak álom volt
De visszakacsintottam és boldog voltam nagyon
Valahogy olyan szép volt
Minden azon a napon
Az álmom ébren élt bennem
Ami kezdődött a teliholdas hajnalon

Azóta, mintha érezném hajad illatát
Mintha látnám csillogó szemed
A hajad újra borzolná a szél
És a mellemre hajtanád fejed
Lehet-e valóság az álom???
Meddig játszhat a képzelet???
Át lehet e élni az egészet
És meg lehet-e álmodni a végzetet???
... Vagy álom nélkül leélni az életem

Hozzászólások (1 darab)