Májusi eső

Homályban, borúsan sétálva nézek.
Sötét lett hirtelen, de nem félek.
Mik ezek a madarak? Fecskék talán,
csak repülnek énekelve fent.

Szép ez az út, mely egyedül van,
csak én gyalogolok csendben, halkan.
Friss levegő… érzem illatod, sétálok tovább.

Hideg eső hűsíti arcom, s mosolygom.
Karomat széttárva, nevetve sétálva érzem
a májusi esőt. Pörgök, nevetve, senki nem lát.

Szaladok, s megállok, látom, hol vagyok.
A májusi eső aranyat ér; egyedül hiába szaladsz.

Hideg eső mossa arcomat, sétálok lassan
az úton egyedül, csak nézek az égre.

A májusi eső velem marad már örökre.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.