Igaz szerelem

Nyári hűs szellő fonta át a vállam,
mikor még nem hittem a szerelmi szálnak,
de te jöttél, s megégettél,
mindent, mi voltam, felperzseltél.

Úgy néztél szemembe mélyen,
hogy szívembe zártam szemed tükrét végleg,
úgy súgtál titkot fülembe,
hogy lelkem lelkedet mindig keresse.

Akartam hallani hangodat,
vállamra ültetni csókodat,
akkor és ott két karodba pihenni,
benne örökre fészket építeni.

Szívemből szólt a legédesebb dallam,
melyet kottaként tőled kaptam,
perzselő tűz voltál, s égetett a nap,
hagyom, hogy átfonjon ölelő karod.

Azóta is táncolok benne, s ne legyen vége,
nélküled nem volt semminek szépsége,
te hoztad el a nyár melegét,
te fested színesre az ég peremét.

Izzon még a parázs, perzseljen, égessen.
Egy életen át tartó igaz szerelem...
veled, végtelen.

Hozzászólások (1 darab)