A festmény életre kivetítve, egy felszálló köd képe terítve. A Föld ebben a Tejútrendszerben, parányi pont a tág rengetegben.Tovább olvasom…
Csend van bennem, befelé fordulok. Elcsendesedek. Nem szavakkal,Tovább olvasom…
Neonég alatt, hol a fény szúrósan ragyog, Sziluetted bennem új dallamot hagyott. Feléd nyúlok, de lényed csak halványuló fény, Mégis húzol magadhoz a végtelen éj peremén.Tovább olvasom…
Ketyeg az óra, múlik az idő, egyre rövidülnek életem napjai. Néha megállítanám, van, hogy visszapörgetném, hol megtört.Tovább olvasom…
Előttem egy kitaposott ösvény, Rálépek, és azon haladok. Nem tudom, hova vezet, De megyek előre rendületlenül,Tovább olvasom…
Ma fényből szőtt sorok nyílnak bennem, mint hajnal, mely csöndből felemel, suttog a toll, s a lélek ír helyettem, hol minden szó egy rejtett üzenet.Tovább olvasom…
Egy pillanat az élet, csendben születő csoda, Lélegzetnyi rezdülés, mégis benne él a végtelen. Egy pillanat az élet, s benne minden tiszta vágy, A múltból felragyogó fény, a jövő halk ígérete.Tovább olvasom…
A csillagos ég alá mikor kiültem, Uram tehozzád menekültem. Veled világ zajától távol... Egy voltam a csillagmilliárdból.Tovább olvasom…