A semmi szélén

Robert Mygreen

Robert Mygreen: A semmi szélén című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
A semmi szélén ültem szótlan,
bús-borongós magányomban.

Bármerre néztem, csend termett csak.
Nesztelen léptek nyomát kerestem az égen.

A lélekjáratról lemaradtam?
Én, béna kis testetlen…!

Abban bíztam, s reméltem – álom ez csupán.
Valóságom, hogy megtaláljam, aurámba haraptam.

Lélekbár pultjánál ébredtem.
Poharam még érintetlen.

Körülöttem ismerős arcok.
„Régi tó” szakét kortyolt, „Üvöltés” vizet.

Szól egy hang: Beszállás! Indulunk! Gyertek!
Az alagút végén fény és segítő kezek.

Szól ismét a hang:
Gratulálok, egészséges fiúgyermek!

Hozzászólások (2 darab)

Robert Mygreen (2026.02.08. 22:25)

Hálásan köszönöm kedves Aurora Amelia Joplin! 🙂❤️

Aurora Amelia Joplin (2026.02.08. 21:51)

Gratulálok!

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek a Filozofikus témájú versek közül: