Örök Nő

Ráncok mélyítik egykori arcát,
Elvesztette bőre hamvasságát,
Fiatalsága felette gyorsan elsuhant,
Magányosan őrlő öregkor rázuhant,

Ott bujkál a báj fénylő szemeiben,
Ifjú fényképét reszketve tartja kezeiben,
Emlékeibe merülve fáj a múló idő,
Gondolataiba révedve fájdalma süvítő,

Tavasz, tánc, kalandos szerelem
Életébe nem jön vissza többé sohasem,
Hevesen szíve már nem dobban,
Benne a tűz lassan lobban.

Egyedül, özvegyen él egymaga,
Éjszaka még felfénylik csillaga,
Hétvégén hazavárja unokáit,
Bennük látja meg élete nagy csodáit,

Szarkalábai mutatják nehézségét,
Rárajzolják tekintetére szenvedését,
Idős éveiben nyugalomra vágyna,
Unokái tekintetében élhetne leánykori álma.

Nagy Mihály grafikája után.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.