Montázs

Napsugár

Földanya
hideg szívét
megsimogatta langyos
szellőlánya
Tél kapuján kiszökellt
kacagva jókedvű
kicsi húga
Életet csókolt
fáradt, sápadt
dérhintáján ülő havába
Meleg gyógyír
beleivódott bágyadt
elgyötört testünkbe!

Lila ligetű fürtös
orgonák daloljatok
vidáman nekem
Bölcsőjében gőgicsél
bimbó bontásával
ébredésem
Életerőt ültetek
virágillatos, mézédes
sziromkehelybe
Természetet megöntözi
az aranyeső szorgalmas
zápora!

Madárcsicsergés kedves
köszöntéssel ébreszti
reggelem
Sellő habkönnyű karján
elringat, dédelget
szeretetben
Napsugár aranyával
végigfésüli, fényesíti
hosszú hajam
Tulipán rózsaszín szirmú
masnijával
fonatom díszítem!

Pacsirta hangosan
trilláz, énekelj
új tavaszt
életembe
Nyitnikék, zongorázzatok
ébredést
halvány életjegyemen
Szerelemszonettem
harsány szólamán
bánatom feledem
Lágy hangú montázs
felébreszti hópárnában
alvó sorsom!

Megfürdetem
szívem az
ősóceánban
Lubickoljunk a kikelet
szivárványvarázsának
zsongásában
Édenben érett
friss, zamatos
gyümölcsöm
csemegézem
Boldogan kiáltom:
élek, még mindig élek!
Egy szép új világban!