A tavasz virágzása

Alexander Corvinus

Alexander Corvinus: A tavasz virágzása című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Némán töprengve, esőben sétálva, gondolkodva, merengve nézem a fákat eső közepette.
Lám csak, a friss levegő tüdőmet tölti, és az a két galamb az ágon szerelemmel teli?
Tavasz, eljöttél, virágzásod megint az új élet vonzásod.
Vonzod a szerelmet, illatod csodálatos, álmomban varázslatos.

Padra leülve, galambokat nézve, álomvilágban élve vettem észre:
Tavasszal minden újra indul, kapunk megint egy esélyt végre.
Két galamb ül a fán, friss levegő süvít, szemük egymásra néz,
dallamuk hangosan messzire száll, szerelmük örökkévaló most már.

Felállva a padról, lassan sétálva, bolyongva, a galambokkal gondolkodva néztem.
Esőcseppeket látva a tavasz virágzását figyeltem.
Kinyújtva kezem: hideg eső, tiszta víz, mely lelkem tisztítja.
Csillogva fénylik a tavasz virágzása, már szívemben fénylik.

Tükör vagyok, látsz — mint két galamb az ágon, örökre te maradsz a párom.
A tavasz virágzása, az illatok, vonzod a szerelmet, és én mindig itt vagyok.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!