Lebegés

Napsugár

Napsugár: Lebegés című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Valahol ég és föld között lebegek,
Magával ragadtak földöntúli érzetek,
Sebesen szálló felhőn könnyű-szárnyú a lég,
Szétterülök rajtuk, lépésenként emelkedek.

Eltörpült félelmem, beforrt szívhegem,
Áttetsző légöbölben szertefoszlott kétségem,
Visz a légáram, fokozatosan repít, szárnyaltat,
Légnemű lényemről elapasztod párolgó esőcseppem.

Magasabb atmoszférák légterébe szállva lebegek,
Éteri libbenésünkben borzongva összeremegek,
Égei-tenger megáradjon, úgy szárnyaltass!
Vágtatunk, suhanunk, földi homokörvények rengenek.

Fényáramban siklunk csillag-lagúnák felett,
Felszínemre hulló záporpára parányi csöppeket ejtett,
Lebegtess, lebegtess, szilajságaim Dáriuson betörtek,
Hullámzunk, hullámzunk, fjordunk óvatosan csendesedett.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Érzelmes témájú versek közül:
2026-04-25 15:21 Baginé T. Szilvia💠: Tűztánc (kiemelt)
2026-04-18 07:44 Baginé T. Szilvia💠: Sírni akartam
2026-01-27 12:31 K. Barbara: Talán?!