A színház lelke

A színház egy csodás világ
Ahol a szívem is muzsikál
Tiszteletet fon maga köré
Egy csodás este közepén.

Bíbor bársony széksorok
Amit lehajtva lehuppanok
S ámulom a szép fényeket
Az egész csoda itt bent rekedt.

Olyan vagyok, mint egy kisgyerek
Ámulattal nézem, ahogy a függöny megremeg
S várom a szép előadást
Mely magába szippant, benne élek tovább.

A színház lelke megérint
Szívdobbanásként hozzám ér
S én innentől kezdve rabja vagyok
Köszönöm szépen a csodás pillanatot.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.