Szívek fájdalmára

Németh SÁRA Magdolna

Bezárkózva

Forrás: Saját fotó

Néma vagyok, a szó nem jön ki
Gondolataim sem tudnak áttörni
Szívesen elmondanám, ha tudnám: mit
De csak némán hordom lelkem terheit

Valahogy nem megy, beszélni nem tudok
A szó elmarad, hiába a gondolatok
Valamit mondanék, de nem tudok
Lelkemre ajtó zárul, inkább elfutok

– Sebek, sérelmek, régi gyötrelmek
Lehet, hogy feledted, rég eltemetted
Lelkedben a nyomok mégis megrekedtek
Ó, ne fuss! Ne fuss oly messzire
Kár lenne így érned a Világ végére!

Van, ki akkor ért, ha szó bent reked
Bizalmát Ő már rég megelőlegezte neked
Tudja, hogy a szív ostoba, elutasításra tétova
Bezárkózik és néma marad
Míg egyszer csak a zár bent ragad

Tudja, mert őt is elutasították
Leköpdösték és jól megostorozták
Fejére koronát tettek tövisből
Ő volt, kit általszegeztek gyűlöletből!

De igaz volt, tiszta, bűntelen
Érted szenvedett, hogy néked ne kelljen
Megérti a szíved fájdalmát
Mert feltámadt, legyőzte a Halál hatalmát!

Igazságában van ez erő
Hidd el, hogy szeret, és elfogad Ő
Kiveti néked szíved fájdalmát
Csak menj hozzá, mert érted vállalta halálát!