Tévút

Bűnömnek súlyát nem éreztem,
bár terhének volta nyomott engem.
Belegabalyodtam és összezavart,
lelkemben káoszt és vihart kavart.
Minden, mit érzek, rabkötelék,
húz le a mélybe, végem és kész.

Érzelmeim valami uralja,
gondolataim sötétség kavarja.
Menekülni – érzem – nem lehet,
valami megfogott, húz mélyre engemet.
Csábító kötele elvette eszemet.
Szabadíts ki, nem bírom e gyötrelmet!

– Rendben van! Csak ismerd be, és bánd meg bűnödet!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden hamisságtól.”
(1. János 1,9. Károli-biblia)

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.