Lángoló alkony varázsa

Vörösen izzik a szürkületben az ég alja,
Tűzokádó sárkány csókja lehet rajta.
Lángokban áll most a mennyek országa,
Mintha haragját szórná szét az alkony csodája.

Szélviharral érkező szerelmet idéz bennem, szinte lángoló,
Az ég olyan most, mint aki ébren álmodó,
vagy mint vöröslő fájdalom, mely szorongatja torkát,
Parázsló titkok rejtik sejtelmes sorsát.

Vulkáni szív dobog a felhők mély hasában,
Égő nyilak tánca egy lángoló csatában.
Mint akit elér a végzet halk suttogása,
Úgy rezdül bennem az alkony varázsa.
S míg elcsitul lassan az ég lángoló sebe,
Lecsukódik már fáradtan pislogó szeme,
S csenddé szelídül ma az utolsó lélegzete.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.