Eltitkolt bánatom

Elfojtott könnyeim áztatják arcom
Mikor nem látja senki elindulnak peregni
Gyémántcseppek csillognak nekem
Igazgyöngysorként szomorúan feled.

Szívemből fakad a néma fájdalom
Kiállítani akarna, de én nem hagyom
Tőrként hasít és tép a szél
Olyan gyorsan reped meg a remény.

Darabokra hullik mi egykor egész volt
Nehéz léptekkel elindul a múlt
Könnyemben benne van a szívem
S szerethetne-e még úgy mint régen.

Eltitkolt bánatomat a csendre bízom
A remény madarát magamhoz hívom
S a legszebb rózsaszálat tőle kapom
Vigyázok rá, el ne hervadjon.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.