Testamentum

Istennel kötöttem szövetséget,
Fájdalom mar belül, szinte éget,
Nem éltünk át együtt Kánaánt!
Fába préselődtem, testem halálra szánt!

Mitikus arcomon sugi évgyűrűinek varratai,
Törzsemen vadak erőteljes patanyomai,
Egyre mélyebbre húznak az erős gyökerek,
Látóteremen sokasodnak szürke fellegek.

Viszolygok! Fojt félelmem, egyedül vagyok!
Faháncsaimon torkosak a karvalyok,
Belezuhantam magányom börtönébe,
Szétnyomódok szerelem súlyos tömegében.

Sajtolódom! Sugi törzséből nincs menekvés!
Vágj utat felém, ösvénynél ott a rés,
Hiányod annyira fáj, úgy érzem, félbefűrészel!
Szabadíts ki! A fa kaptárából, mielőtt összeprésel!

Isten kiválasztott kánonja voltam!
Ezen a világon nélküled szétporladtam,
Érzem, magadhoz vonsz, lényünk egybeolvadt,
Sugi feszítő fogságától bilincsem leolvadt.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.