Zajos magány

A többiek körülöttem
Közös zajban,
Élnek, úgy, ahogy én láthatatlan.
De én egyedül ültem ott,
Magamban halkan.
A pad beszippantott magába,
Belesüppedtem magam magányába.

A tömeg zajosan örült, élt,
Nem látták könnyem,
Pedig ordítva beszélt.
Láthatatlan szél járta körbe testemet.
Úristen, itt vagyok lármás szemek.

Kirekesztettség érzése ül fejemen,
Elhaladt előttem, vadság, ősz szerelem.
Hiába kopogtatok, az élet falán.
Csendben ülök, a tavasz padján.

Hiába csatlakozom a zajhoz,
Nem vesznek észre
Magamban vagyok.
A tömeg része.
Hiába kapálózok, itt vagyok
Elnyeli hangom a lármás tömeg,
Vegyetek észre, de én egyre csak süppedek.

Hozzászólások (4 darab)