Tavasz

A tavasz pírja lassan ébred,
selyemfény kúszik a fák között.
A szél a rügyek közt mesélget,
és új dallamot hord a völgy alatt.

A barackfák rózsaszín virága
szirmokban hull a földre le,
mintha az ég küldené lágyan
áldását minden lépésre.

A napsugár aranypalástja
ráborul rétre, dombra, fűre.
Madárdal, mint hárfa hangja,
átjárja csodásan a kék eget.

S a lélek, mely tegnap árva volt,
ma reményt fon önmagára.
Most újra szárnyat bontva érzi,
a világ még mindig hazavárja.

És ha az este eljön, a csillagfény tavaszt idéz,
mert minden percben ott ragyog az újjászületés.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.