A sors

Bánat sodor néha mély sötét vizekre,
De hitem fénye hív: Gyere vissza, gyere!
Fájdalmak szélén álltam már ezerszer.
Szemem ismer sok könnyet a létben.
Búcsúk partján ültem, s néztem, ahogy
Lebukik egy arc sötét a mélyben.
De jön a hajnal, új remények szárnya,
Újrakezdés fénye simul a tájra.
Istenhez szól a lelkem, ha vihar rám törne,
Ő adja az erőt, hogy el ne süllyedjen.
S néha, ha gyenge vagyok, adja az erőt,
Hogy átöleljem végre a szebb jövőt.
Élet tengeren járok, bár néha félek,
Mégis visz előre a remény és a lélek.
S tudom, minden hullám, minden vihar
Azért volt, hogy erősebb legyek,
A nehézségek ellenére az életet hittel,
Szeretettel járva, csak úgy érdemes!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.