Fohász

Hoffmann Ottóné Gizella

Szólj Uram fényeddel a szívek mélyébe,
Törd meg a sötétet, mi békét nem ismer.
Ébredjen új hajnal, hol nincs több sérelem,
Szűnjön az embertelenség, a fájó különbség.

Add meg, hogy lássuk meg egymásban a testvért.
Ne számítson se érdem, se hatalom, se rang,
Csak az emberi szív, mely tisztán marad.
Legyen jóság, mi táplálja szívünket csendesen.

Emberség éljen minden szóban, tettben,
Nem csak könyvekben, hanem az életben,
Hol a béke a cél, s a szív nem harcol,
Csak megnyugszik és jósággal él.

Jézus szeretete minket átölel, mint hajnalfény a reggelen.
Lágyan simul a szív felett, békét hoz minden félelem felett.
Így járjuk hát a földi létünk, keresztünk súlya vállunkon,
De tudjuk Ő már előttünk járt a fény felé vezető úton.

Hozzászólások (1 darab)

Soósné Balassa Eszter 💠 (2026.03.28. 14:45)

🙏🙏🙏

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Ima témájú versek közül: