Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „Tavasz”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A tavasz pírja lassan ébred,
2
selyemfény kúszik a fák között.
3
A szél a rügyek közt mesélget,
4
és új dallamot hord a völgy alatt.
1
A barackfák rózsaszín virága
2
szirmokban hull a földre le,
3
mintha az ég küldené lágyan
4
áldását minden lépésre.
1
A napsugár aranypalástja
2
ráborul rétre, dombra, fűre.
3
Madárdal, mint hárfa hangja,
4
átjárja csodásan a kék eget.
1
S a lélek, mely tegnap árva volt,
2
ma reményt fon önmagára.
3
Most újra szárnyat bontva érzi,
4
a világ még mindig hazavárja.
1
És ha az este eljön, a csillagfény tavaszt idéz,
2
mert minden percben ott ragyog az újjászületés.