Lehetőségek

Kollár Kornélia

Kollár Kornélia: Lehetőségek című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Helén Antal Hetes Béla Nelli,
Hotel Alfa Seven Bravo November.
Rengetegszer hallottam esténként.
Átszűrődött a csukott irodaajtón,
ahogy édesapám hívást indított.

Édesapám szakértői szinten,
a bolygó bármelyik szegletébe,
képes volt hívást indítványozni,
éjszakánként a rádión keresztül külföldiekkel pár szót cserélni.

Lenyűgöző, mennyi összeköttetést hozott létre,
mennyi diploma járt érte.
Mai napig díszítik az iroda falát,
milyen büszkeség lengi a szívem át.

Elgondolkodom ilyenkor,
mennyi technika és micsoda kor,
miben élünk,
s egymással mégsem beszélünk.

Itt a telefon, a számítógép világa,
szót a másikkal az emberek mégsem váltanak.
Mi tart minket vissza?
Miért nem egymással beszélünk?
Mint inkább a hátuk mögött fecsegünk?

Gondolkodjunk, emberek!
Tollat a kezekbe!
Szavakat a nyelvünkre!
Beszélgessünk mindenkivel, kivel lehet.

Ne akkor akarjunk,
mikor már nem lehet,
ne akkor, mikor késő,
és az ember már csak a temetőbe mehet.

Szomorú a másik hiánya,
a kimondatlan szavak garmada.
Beszélgessünk, amennyit csak lehet,
a lehetőségek adottak, hát éljünk vele.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Élet témájú versek közül: