A nap

Kollár Kornélia

Minden év májusának első vasárnapján
ünnepeljük az édesanyánk.
Én mindennap imába foglalom,
hiszen nincsen nála fontosabb a világon.

Ő az egyetlen, kinek tökéletes vagyok,
ki akkor szeret a legjobban, mikor kibírhatatlan vagyok.
Minden hibám ellenére jut egy ölelés,
mindennapban tudja, hogy van valami szép.

Az egyetlen, kinek arcán folyton van mosoly,
ki minden problémát kacagva megold.
Ki mindennap lenyűgöz valamivel,
pedig még csak nem is kértem.

Türelme legendás,
szívének szépsége páratlan.
Gyermekkorom ezért lehetett gondtalan.

A mai napig futok hozzá,
ha épp kifogna rajtam a világ.
Legnagyobb támaszom ő,
szerencsére mindig elérhető.

Ne csak egy nap ünnepeljük őket,
legyen mindennap tőlük szebb.
Adjunk meg nekik mindent, mit lehet,
ez a minimum, mit megérdemelnek.