Szerettelek volna

Úgy szerettelek volna
megunni téged
igazán, hogy már csak üljünk
egymás mellett csendben,
s a némaságban is tudnánk,
mi jár a kedves fejben.
Úgy megunni, hogy
minden zsörtölődést
kívülről fújnál,
s legyintenél csak:
„ismerem a nótát”
untig ismételt szavaid
fülemben csengnének,
elfújná őket a szél,
mielőtt hozzám érnek.
Bőrömön minden gyengéd érintésed
s alája bújva, mint múlt idő foglya,
csókok, ölelések,
ezernyi szerelmes szó –
megunni, kedves,
úgy szerettelek volna.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.