Hosszú-hosszú évek kitartó munkája, felépítettem puzzle darabjaiból életem. Család, gyerekek, unokák, mind-mind megadtad nekem, drága Istenem.Tovább olvasom…
Fák alatt régi az út, rajta lassan lép a múlt, ég kíséri csendesen, lemenő Nap fényében.Tovább olvasom…
Látható. Iszamos köd dereng mindenütt. Hajnalok tág, egykedvű ege tejmasszákban ázik, mint tollpihe. Fekete, csontmarkolatú tőrként állva dideregnek a fázékony fák advent előtt. Hegyek torok-karéján, mint megannyi megolvadtTovább olvasom…
Folyó partján erdő szélén áll egy kis ház rajta kémény, körülötte csend és béke, megtaláltam menedékem.Tovább olvasom…
Életem delén elmerengtem én, vajon mi lesz, ha életemnek vége lesz?Tovább olvasom…
Szép lassan ránk terül a tovatűnt idők fátyla, mint ködlepel takar be, az elmúlás gondolata.Tovább olvasom…
Nyakad ívében fény csúszik alá, mint alkony árnya domboldalon. Szemem követi lassú mozdulatát, szívem ritmusa dobban torkomon.Tovább olvasom…
A város széle füstöt lehel, a gyárkémény mint fekete ujj. Az égre írja: itt élni kell, de élni s halni nem tudunk.Tovább olvasom…