Kis kezekkel rajzolt jövő, színes krétákkal terített álmok. Dobogó szívvel mondtuk el, ha megnövünk, ki legyen tükörmásunk.Tovább olvasom…
Szavaimban sokszor nyílik szóvirág, Olykor életre kel vihar vagy napsugár. Érzéseim, gondolataim és álmaim, A mondatokból font szövegek szárnyaim.Tovább olvasom…
Az írás mindenkinek mást jelent, Egy új világot és szebb holnapot teremt. A semmiből alkotni valami szebbet, A sorok között a szavak életre kelnek.Tovább olvasom…
Telihold úszik az éjszaka Hatalmas, sötét tengerében. Huncut csillagok követik őt A sebesen szárnyaló szélben.Tovább olvasom…
Sort alkotnak a szavak, Utánuk tán üres csend marad. Érzéseim világa kel életre, Szavaimnak végtelen térképében.Tovább olvasom…
Nehéz mindig erősnek lenni, Csakis egyenesen előre nézni. Lépni, ha kell, elhagyni a múltat. Túllépni azon, mi kudarcba fulladt.Tovább olvasom…
Álmok hullnak porba, jajkiáltás hallik, harcok dúlnak szerte a nagyvilágban. Mért kell szenvedni, félve reszketni, ártatlan gyermekeknek árván felnőni.Tovább olvasom…
Porba hullt életek, összetört álmok. Vajon hogy tudnánk menteni a világot? Összedőlt rendszer, tévútra vitt eszmék, Gyakran gondolkozom, vajon mit tehetnék?Tovább olvasom…