Sokszor nevetséges az ember már önmaga előtt is; mikor tárgyak, összefüggések,Tovább olvasom…
A mozdulatok tehetetlen, mohó csomói váratlan körbehurkolnak egy egész emberi életet;Tovább olvasom…
Hajszálvékony csíkként lobban az egyetlen fonal. Jelentéktelen, kopottas egérút, melynek holdtölte-színe van zizzenő avarlevelek ásító árnyékától s nem merem rábízni magam, hisz valahol fennTovább olvasom…
Úgy nőttél fel, mint vadvirág a réten, anya nélkül árván, mint a mesében, mint sárga falevél, mit szél ringat, mit a lombja vesztett fa is elsirat.Tovább olvasom…
Kifeszített póznák hálóin sorrendbe lebegnek még megjelennek újfent létem összefércelt,Tovább olvasom…