Az én anyám

Úgy nőttél fel, mint vadvirág a réten,
anya nélkül árván, mint a mesében,
mint sárga falevél, mit szél ringat,
mit a lombja vesztett fa is elsirat.

Életed éltető vize elapadt,
mielőtt kipihented volna magad.
Annyira vágytál áhított békére,
mint tavaszváró virág ég kékjére.

A legjobban a szeretet hiányzott,
a lelked érte hiába vágyott.
Csak mikor megszülettek gyermekeid,
váltak valóra titkolt reményeid.

Mint üdítő, friss tavaszi zápor,
úgy zúdítottad szeretethiányod
Reánk, akiknek mi voltunk mindene,
szeme fényei, igazi gyöngyszeme.

„Énekem, lásd, neked áldoz, félve lép”
szívemet adnám cserébe szívedért,
csak itt lennél velünk, és vigasztalnál,
meleg öledben minket elringatnál.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.