Meginog a kezem, de a múltam elengedem. Reményhangja a szívemben remeg, lassan, mély lélegzetet veszek.Tovább olvasom…
Fény fut végig a gerincemen, szálait húzza az égen, látom, ahogy táncot jár a végtelen színek közé fonódva.Tovább olvasom…
Diótörő áll előttem a téli fényben halkan, kezében hópehelyből szőtt levél pihen éppen. Nem kérdez semmit, mégis értem őt: csendben ad át valamit, amit régóta őrzött.Tovább olvasom…
Álmodtam… Csodás volt nagyon. Álmodtam… De már bánom.Tovább olvasom…
A sakktábla előtt állok. Fekete és fehér mezők váltják egymást – ahogy a nap és az árnyék az életben.Tovább olvasom…
A könyv kapuja kitárult előttem, A Túloldalon ott várt a Fény maga. Jöjj, hívott, lépd át határaidat, és Fényével átszőtte törékeny álmaim.Tovább olvasom…
Peronon magam várok, csak a szél kószál, elhagyott lágy dallam, lelkem álomba ringatja.Tovább olvasom…
Az élet nálam hosszú utazás, minden kanyar emlékbe hajlik vissza. Viszek magammal elhallgatott szavakat, és mindazt, ami egyszer bennem maradt.Tovább olvasom…