Csendből szőtt ösvényem mellett zajos világ rohan, Én mégis tartom a ritmust, régiek bölcs nyugalmával. Nem hívom magamra a fényt, mégis rám talál, mert aki így őriz csendet, annak szava messzebbre száll.Tovább olvasom…
Amikor az ember az út vége felé baktat, Egyre többször felidézi azt a sok évet, amikor minden olyan könnyedén ment. Mindig sietett, mert dolga nem várt,Tovább olvasom…
I. Testbe zárva, mint szél szűk keretben, ember csak tapasztal, fűszeres éjben, érzi az örömöt, a vágyak színét,Tovább olvasom…