Az út végén

Amikor az ember az út vége felé baktat,
Egyre többször felidézi azt a sok évet,
amikor minden olyan könnyedén ment.
Mindig sietett, mert dolga nem várt,
dolgozott, nevelt útja sietőssé vált.
Még végül eltelt életéből e pár évtized,
már lassul a lépte van ideje mindenre.
Visszaidézi életét vajon megérte rohanni,
Sokszor kérdezi, magában a választ keresi.
Tedd már le a lantot, tedd mihez kedved van,
Pihenj sétálj ülj a padon elmélázva, hisz
megérdemled a nyugodt learanyló napokat.
Nevess, kacagj, táncolj át életed alkonyán.
Rád is süt a nap, még várnak rád csodák,
Tedd szebbé az időt, mi még megmaradt.
Ha menned kell elmondhasd magadnak,
Az utolsó éveid milyen boldogok voltak.
Bár ma is kérdezi magát a múltja igazolta
Álmát
Megágyazva a lét nyugalmát a választ megtalálta.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.