Kicsi veréb ült a kerítésre, mikor lesz már a télnek vége, zord jege mikor enged, s nap melege űzi a hideget?Tovább olvasom…
A bőrfotel karfáján árva kék kardigán csendesen pihen, mintha még őriznéTovább olvasom…
Atyám én itt vagyok, A csöndedben részed vagyok. Erőt erődből merítek.Tovább olvasom…
A fenyők fehér pompában állnak, vállukon a csönd súlya pihen. Az ég nem kérdez, csak kitárul, kékje lassan belém költözik.Tovább olvasom…
Szent este fénye rám hajolt, életem legszebb csöndje szólt, egy év terhe bennem élt, míg csillaggá vált a nehézség.Tovább olvasom…
Csönded vagyok, halk szavú éjjelen, Sötétben virrasztó, álmos szemek. Lelkem mélyén csöndes szavak égtek, amik csak hozzád szóltak, beszéltek.Tovább olvasom…
Avarra ásít a hópaplan, a cinege gallyra pattan. Rezdül a pille-pamacsa, faggyá dermed a dallama.Tovább olvasom…
Fagy fon be mindent, hallgat most a táj, Az ég szemében tiszta könnyre vár. Város alszik, dér borítja csend, s egy gyertyalángban él a szeretet.Tovább olvasom…